Szent Márton-napi néphagyományok

November 11-e Szent Márton napja. Mint minden ünnepnek, úgy ennek is megvannak a saját hagyományai, népszokásai, jellegzetességei. Ehhez a naphoz különösen sok babonát, szokást köt a néphagyomány. Mindemellett Márton-nap a 40-napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett.  A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.

Eredete

A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria (mai Szombathely) nevezetű városában látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben (a pontos dátum kérdéses). A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve pedig fordulat állt be Márton életében: Isten szolgálatába állt.  Jóságáról már élete során is legendák keringtek, s az alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni.   A monda szerint, mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a szolgalelkű Márton a ludak óljában bújt el. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták Márton rejtekhelyét. Végül Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.

Márton-napi lakoma

Márton napja a 40 napos karácsonyi böjt előtti utolsó nap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven ehessenek, ihassanak. A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta.

Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, mert a rigmus szerint: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Szokás volt, hogy a liba húsából, mégpedig a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés.

A Márton-napi lúdvacsora után Márton poharával, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. Úgy tartották, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba.

Márton-napi időjóslás

A sült liba mellcsontjából az időjárásra jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Az aznapi időjárásnak viszont az ellenkezője várható: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Másik megfogalmazásban: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”

 Sokfelé úgy vélik, hogy az aznapi idő a márciusi időt mutatja. A néphit szerint a Márton-napi eső utána rendszerint fagy, majd szárazság következik. Az őszi időjárás a bor  minőségére is hatással van: „A bornak szent Márton a bírája”, „amit lehet úgy is érteni, hogy ilyenkor már iható az újbor.

Márton-napi ajándékozás

A 14. századi krónikákban Szent Márton napja határnapként szerepelt, ez volt a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. A Márton-napi járandóság szerepelt a papok, a tanítók és a pásztorok javadalmai között. A korábbi kötelezettségeket később elfelejtették, vagy ajándékozássá alakultak át.

Márton-napon fizette meg a gazda a pásztoroknak az ún. bélesadót vagy rétespénzt, míg a pásztorok többágú vesszőt (Szent Márton vesszejét) ajándékoztak a gazdáknak. Úgy tartották, ahány ága van, annyit fial a disznó. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat. A

Dunántúlon az volt a szokás, hogy Szent Márton napjának estéjén a pásztorok végigjárták a házakat, köszöntőt mondtak és dús lombú nyírfavesszőt tartottak a kezükben, melyből a gazdának is adtak.

„Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van!”

Felhívás!

Kedves Látogatóink!

A Járványügyi helyzetre való tekintettel, a Múzeumok Őszi Fesztiválja programsorozatának záró rendezvénye, a Márton Napi Vigasságok, online formában kerül megrendezésre.

Mivel számos felajánlás érkezett a tombolára, ezért szeretnénk titeket ismét, egy online játékra invitálni.

A családi vetélkedő egyik állomása lett volna, a TOTÓ feladatsor és mivel az ezelőtti Múzeumi Online Kvízt is nagy érdeklődés övezte, így bízunk benne, hogy most is sokan fognak részt venni ezen az online eseményen.

Érdemes lesz megint játszani, mert most is értékes nyeremények várnak rátok!

Játékszabályok: 

- A játékban bárki részt vehet.

- A nyereménysorsoláson csak az vehet részt, aki kitöltötte a TOTÓ feladatsort.

- A hibátlanul kitöltött TOTÓ feladatsor versenyzői részt vesznek a fődíj sorsoláson, melynek nyereménye egy grillázs torta.

- Mivel nyereményeink szép számban vannak, ezért aki nem töltötte ki hibátlanul a TOTÓ-t annak se kell csüggednie, a többi nyereménynél az ő neve is kihúzásra kerülhet.

- A Játék kezdete 2020. november 06.

- A Játék vége 2020. november 10.

- Az online sorsolás 2020. november 11-én várható.

- A szerencsés nyertesek nevét, a múzeum honlapján és facebook oldalán tesszük láthatóvá és a megadott email címeken is értesíteni fogjuk őket!

- A TOTÓ megtekinthető a Vasvári Pál Múzeum honlap illetve facebook oldalán:

www.vasvaripalmuzeum.hu

Sok sikert kívánunk mindenkinek a játékban!

KEDVES LÁTOGATÓINK!

2020. NOVEMBER 1-TŐL A TÉLI NYITVATARTÁS SZERINT LESZÜNK LÁTOGATHATÓAK!

TÉLI NYITVATARTÁS:

(NOVEMBER 1.- MÁRCIUS 31. KÖZÖTT)

HÉTFŐTŐL-PÉNTEKIG 8.00-16.00

SZOMBAT-VASÁRNAP: ZÁRVA!

A Vasvári Pál Múzeum kézműves nyári táborának, július 21. – 31. közötti időszakában készített agyagedényei, elvihetőek a múzeum Kálvin úti épületéből (4440. Tiszavasvári, Kálvin út 7.).