Hónap Műtárgya:
A mosáshoz, mosakodáshoz, zsíros edények elmosásához használatos szappant az asszonyok
odahaza maguk állították elő.
Disznóöléskor, a húsvétot megelőző hetekben készítették, amíg a hulladék nem romlott,
avasodott meg. A konyhabeli nagyüstben főzték, de bűze miatt általában a szabadban, udvari
katlanban. Általában a ház körül keletkezett hulladékból (csontok, bőrök, zsiradék) főzték,
vagy a zsiradékot egész évben gyűjtötték hozzá. Helyenként marha- és birkafaggyút is
használtak, míg másutt nem keverték bele, nehogy a ruha faggyússzagú legyen. Régen
napraforgó-, repce- és tökmagolajból, olajpogácsából, tökmaglisztből, olykor még krumpliból
is főztek kevés zsiradék hozzáadásával. A művelethez szükséges lúgot is odahaza maguk
készítették sziksóból (szóda).
A sziksót kiszáradt, szikes tavak fenekén söpörték össze. Régen a vele foglalkozók szekerekre
rakva árulták, cserélték be terményekre. Napfelkelte előtt kellett összeszedni, mivel
napfényben megbarnul, elveszíti kristályvizét. A legjobb minőségűnek a májusi sziksót
tartották, ez volt ugyanis a legzsírosabb, de jó volt az őszi vagy a harmatban szedett is. Zárt
edényben, hordóban, ládában hűvös helyen tárolták. Tároláskor teljesen összeállt,
megkeményedett. Használat előtt fejszével vágták szét. Végül a forró szappant nagy
fakanállal fából készült öntőformákba szedték, vigyázva, hogy az alatta lévő lúg ne kerüljön
közéje. Kiszedését gyorsan el kellett végezni, mert hamar kihűlt, s a felületét nem tudta volna
szépen elsimítani. Utána a szappan egy éjszakán át, ronggyal letakarva hűlt. Kihűlése után a
gazdasszony kiborította a formákból, majd drót segítségével azonnal kockákra darabolta,
ugyanis teljesen kiszáradt állapotban nagyon nehéz lett volna vágni. A feldarabolt szappant a
padláson tárolták, szárították.