Digitális Raktár

Hónap Műtárgya:

A mosáshoz, mosakodáshoz, zsíros edények elmosásához használatos szappant az asszonyok

odahaza maguk állították elő.

Disznóöléskor, a húsvétot megelőző hetekben készítették, amíg a hulladék nem romlott,

avasodott meg. A konyhabeli nagyüstben főzték, de bűze miatt általában a szabadban, udvari

katlanban. Általában a ház körül keletkezett hulladékból (csontok, bőrök, zsiradék) főzték,

vagy a zsiradékot egész évben gyűjtötték hozzá. Helyenként marha- és birkafaggyút is

használtak, míg másutt nem keverték bele, nehogy a ruha faggyússzagú legyen. Régen

napraforgó-, repce- és tökmagolajból, olajpogácsából, tökmaglisztből, olykor még krumpliból

is főztek kevés zsiradék hozzáadásával. A művelethez szükséges lúgot is odahaza maguk

készítették sziksóból (szóda).

A sziksót kiszáradt, szikes tavak fenekén söpörték össze. Régen a vele foglalkozók szekerekre

rakva árulták, cserélték be terményekre. Napfelkelte előtt kellett összeszedni, mivel

napfényben megbarnul, elveszíti kristályvizét. A legjobb minőségűnek a májusi sziksót

tartották, ez volt ugyanis a legzsírosabb, de jó volt az őszi vagy a harmatban szedett is. Zárt

edényben, hordóban, ládában hűvös helyen tárolták. Tároláskor teljesen összeállt,

megkeményedett. Használat előtt fejszével vágták szét. Végül a forró szappant nagy

fakanállal fából készült öntőformákba szedték, vigyázva, hogy az alatta lévő lúg ne kerüljön

közéje. Kiszedését gyorsan el kellett végezni, mert hamar kihűlt, s a felületét nem tudta volna

szépen elsimítani. Utána a szappan egy éjszakán át, ronggyal letakarva hűlt. Kihűlése után a

gazdasszony kiborította a formákból, majd drót segítségével azonnal kockákra darabolta,

ugyanis teljesen kiszáradt állapotban nagyon nehéz lett volna vágni. A feldarabolt szappant a

padláson tárolták, szárították.