Orvos-és gyógyszertörténeti kiállítás

A gyógyítás évszázadainak emlékeivel ismerkedhet meg a látogató e kiállítás megtekintése révén. A jórészt elfeledett tudománytörténeti, művelődéstörténeti tények megyei keresztmetszetet adnak a gyógyászat és az egészségügy fejlődéséről.

A régi, Kossuth utcai múzeum

Az első szabolcsi orvostörténeti emlékek a 10. századból valók. A régészeti ásatások során előkerült leletekkel bizonyítható, hogy honfoglaló őseink a betegséget gonoyz erők rontásának tekintették, és a gyógyítás egyet jelentett a démonűzéssel. Az alapvető gyógymódok között a hashajtást, az izzasztást, a köpölyözést és a trepanálást, vagyis a koponya felnyitását alkalmazták. A tárlóban megtekinthető a Rétközberencsről előkerült trepanáló kés. A sebészi koponyalékelések elsősorban a harcok alatt elszenvedett sérülések tisztítására irányultak. A túlélési arány meglepően magas (50%) volt, hiszen az egyén más különösebb betegségben nem szenvedett.

A következő – középkori – gyógyítással kapcsolatos tény Szabolcs községhez fűződik, ahol a hagyomány szerint a földvár közelében ispotály működött.

A vallás mindenhatósága nem kedvezett a középkor századaiban a gyógyítás tudományának sem. A „véres műtéteket” tiltó 1279-es zsinati határozat nyomán kialakult az alacsonyabb képzettségű gyógyító mesterség, a borbély-sebészet. Ebből az időből fennmaradt sebészeti eszközök (érvágók, sebhorgok, kések stb.) szerepelnek a kiállított tárgyak között.

A szervezett egészségügy első szabolcsi orvosa Michael Heinnold volt, akit 1741-től alkalmaztak. A 18. század végétől működött megyénkben Jósa István, aki a Tiszántúl mai értelemben vett első tiszti főorvosa volt. Neves utódok követték őt: Mádi Szabó Dávid, Jósa András (a régészeti elhivatottságáról is ismert múzeumalapító), valamint egy másik orvos dinasztia két kiemelkedő képviselője, Korányi Sedebald seborvos és fia, a nagykállói illetőségű Korányi Frigyes, a tuberkulózis elleni küzdelem elindítója. A gyógyszerészettörténet terén kiemelhető, hogy hazánk harmadik, és a megye első patikáját az „Arany Sas”-t 1648-ban nyitották meg Nyíregyházán. A nyíri Mezőség területén a büdszentmihályi és a tiszalöki patikák Lukács Ferenc és Hörömpő Imre révén alapítottak tradíciót.

Lukács Ferenc, mint postamester

A gyógyszerészettörténet büdszentmihályi vonatkozása az Alkaloida Vegyészeti Gyár megalapítójának, Kabay Jánosnak és feleségének, Kelp Ilonának a nevéhez fűződik. Az 1927-ben létrehozott üzem sikerét a zöld mákgubóból kinyerhető morfin előállításának eljárása tette lehetővé. A kiállításban megtekinthető a gyár alapító irata mellett a szabadalom levél is. Könnyen összevethetők a tulajdonos saját kezű, néhány oldalas évi feljegyzései a későbbi évek adminisztrációs gyakorlatával.