„Kevés embernek adatik meg, hogy alkotni tudjon, hogy újat teremtsen és ezzel megkönnyebbítse és megváltoztassa százak életét maga után.”
Közel 90 éve egy büdszentmihályi fiatal kutató, gyógyszerész, Kabay János bejelentette eljárását a zöld máknövényből való morfin kivonásának megoldására, mellyel forradalmasította az ópiumalkaloid kinyerését. Az 1925-ben bejegyzett szabadalom lehetővé tette Kabay számára, hogy 1927-ben szülőfalujában létrehozza az Alkaloida Vegyészeti Gyárat, ahol nagyüzemi körülmények között dolgozhatott elméletének minél sikeresebb és gazdaságosabb gyakorlati megvalósításán. Az évek során buktatók százain kellett túltennie magát, hogy biztos alapokra tudja helyezni gyárát, találmányát. Szembenézett gazdasági, pénzügyi és családi gondokkal, de szeretett felesége Ilona, gyermekei Jánoska és Icike, valamint kitartó, hű munkásai átlendítették az akadályokon és támogatták a fiatal, ambiciózus feltalálót. A kezdeti nehézségek ellenére 1930-ban János kidolgozott egy újabb eljárást a morfin kinyerésére, amelyet a Szabadalmi Hivatal száraz eljárásként jegyzett be a találmányok közé. Kezdeményezésének elsődleges oka, hogy a zöld máknövényből való kivonás nem volt elég kifizetődő, a kivont anyag hamar erjedésnek indult, valamint a szezonális aratási munkák miatt a betakarítás is rossz ütemben haladt.
Munkájában mindvégig kitartó, elszánt és újító volt. Folyamatosan fejlesztette a gyárat a kor legmodernebb eszközeivel, amit nem lehetett rendelésre megvenni azt munkásaival saját kezűleg építette meg. Szeretet, tudásvágy és jókedv áramlott egyéniségéből, mindig mosolygott. Családja és munkatársai rajongással tekintettek rá, lelkes lendülettel vetette bele magát mindenbe, amit csinált, azonban 1936. január 29-én egy sérvműtétet követő fertőzésben váratlanul elhunyt, ami hatalmas veszteség volt családja és a gyára számára is.