Szabolcs Szatmár Bereg megye orvos- és gyógyszerészet története

 

Szabolcs Szatmár Bereg megye orvos és gyógyszerészet története

A Kubinyi Ágoston program keretein belül megvalósult kiállításban megyénk és településünk orvos és gyógyszerészet történeti múltjával foglalkozunk.

Szabolcs megye első orvostörténeti emlékei a honfoglalás korából származnak. Ekkor a betegséget a gonosz erők rontásának tekintették és a kezelés többnyire a démonok kiűzéséből állt. Alapvető gyógymódként alkalmazták a hashajtást, az izzasztást, a köpölyözést és a koponya felnyitását (trepanálás). Ennek egyik bizonyítéka a Rétközberencsi trepanált koponya.

A magyar népi hitvilág honfoglalás kori rétegének legalaposabb vizsgálatát Diószegi Vilmos végezte el. A történeti gyökerek és kulturális párhuzamok kutatása során megállapította, hogy a honfoglalók hitvilága az urál-altaji népek sámánizmusának világképéhez állt a legközelebb. A szibériai népek körében a sámán volt a közösség szellemi vezetője, betegség esetén gyógyító orvosa. A magyar néphitben a táltos alakját azonosították a hajdani sámánnal, valóban a szibériai – főleg török népek – sámánjának több jellemvonása megegyezik a magyar táltos jellegzetesen elkülönülő alakjával (foggal vagy más felesleges csonttal születik, kiskorában elkülönül társaitól).

A kora középkorban az orvoslás a keresztény kolostorok falai közé szorult. A szerzetesek ispotályaiban inkább ápolták, mint gyógyították a betegeket. A kolostorokhoz hatalmas kert csatlakozott, ahol különféle gyógynövényeket is termesztettek. Ismerték az egyes gyógynövények hatását, s ezt a tudásanyagot feltehetően közvetítették az alsóbb néprétegek felé. A hagyomány szerint ilyen ispotály működött Szabolcs községben is.

A budai zsinat 1279-ben a szerzetes orvosokat eltiltotta a „véres műtétektől” és ezt a tilalmat a világi orvosok is átvették. Ez a határozat elősegítette az alacsonyabb képességű gyógyító mesterember típusának kialakulását, a borbély sebészét, akik érdekeik védelmében céhekbe tömörültek. A sebész tanulóéveinek letöltése után a vármegye „physikusánál” vizsgát tett tudásáról, aminek alapján oklevelet kapott.

1607-ben Báthori Gábor fejedelem engedélyezte a Borbély céh működését Bátorban. Feljegyzések szerint megyénk területén működő első orvos Ceyl János ecsedi orvos volt (1622.).

Mária Terézia és II. József uralkodása alatt a felvilágosodott abszolutizmus egészségügyi politikája a vármegyékben is érvényesült. Ekkor kötelezték a vármegyéket orvos alkalmazására is. A megyénk első hivatalosan alkalmazott orvosa Michael Heinnold physicus volt 1741-ben. Őt követte Sigusmundus Kreysel 1753-ban. A 18. század végétől működött megyénkben Jósa István, aki az egész Tiszántúl első, mai értelemben vett tisztifőorvosa volt. 

További érdekes információkért jöjjenek el a Vasvári Pál Múzeum Ady Endre út 8. épületébe látható kiállításra!