Vasvári Pál Emlékkiállítás

Vasvári (Fejér) Pál emlékét sok intézmény őrzi határon innen és túl, emlékhelyei vannak Kőrösfőn és Nyírvasváriban. Itt volt az ideje, hogy szülő falujában is kézzel foghatóan megemlékezzenek a Tiszabűd szülöttéről, Fejér Pálról. Az emlékszoba megtekintése során ne várja a látogató, hogy Vasvári Pál bölcsőjével, íróasztalával vagy tintatartójával találkozik, hiszen a rövid, de annál tartalmasabb életet élt 23 éves fiatal hagyatéka nem ezekben a lélektelen tárgyakban, hanem abban a szellemiségben fogható meg, melyről a történelemkönyvek is írnak.

Szabadság vágya, korát meghazudtoló gondolkodásmódja írásaiban öltött testet, melyeket az Országos Levéltárban őriznek. Koráról és életéről írásainak másolatai és korabeli cikkek, illetve eredeti fegyverek tanúskodnak. A múzeum gyűjteményében található a Gábor Áron által 1849-ben öntött viharágyú, és egy településünkre vándorolt patikus, Lukács Ferenc édesapjának, a szabadságharcos Lukács Dénesnek a kelengyeládája, melyben a szájhagyomány szerint a Szent Koronát menekítették a kormány költöztetése során, 1848 végén.

1843-ban, 17 évesen beiratkozott a pesti egyetemre, ahol bölcsész szakon történelmet és természettant hallgatott. Idővel Horvát István tanár úr hatására a történelemnek szentelte magát. A latin mellet megtanul franciául és németül. Kiemelkedő tehetségére felfigyelnek társai, az egyetemi ifjúsági mozgalom vezetőjének kezdik tekinteni. Mindeközben, hogy eltartsa magát, házitanító a Hepesváry családnál. Első tanulmánya 1846-ban jelent meg, 20 éves volt ekkor. Ettől kezdve az Életképeknek és a Pesti Divatlapnak a cikkírója.

Történetírói munkássága és ifjúsági mozgalmi tevékenysége megnyitotta előtte a kaput az Ifjú Magyarország baráti és politikai köréhez, akik a későbbi márciusi ifjak vezérkara volt. 21 évesen elszegődik a Teleki Blanka által létrehozott leányneveldébe, ahol magyar nyelvet és történelmet tanít.

Az 1848. március 15-i eseményeken vállalt tettei miatt Vasvári Pál a kibontakozó forradalom egyik vezéralakja is lett. A kormány olyan helyen adott engedélyt Vasvárinak szabadcsapat toborzására, ahonnan már java újoncait régen kiválogatta. De Vasvári nem csüggedt. 1849 elején bejárta Bihar, Szatmár és Szabolcs megyét s néhány hét alatt felállította a Rákóczi-szabadcsapatot. Elméletileg is foglalkozott a katonai tudományokkal. Elsajátította a csapatszolgálat szabályait. Végigolvasott egy sereg hadtörténeti tanulmányt, vaskos könyveket, katonai emlékiratokat, tanulmányozta a harcászat alapelveit. A kormány érdemei elismeréséül századossá, majd rövidesen őrnaggyá léptette elő.

Bem felszabadító hadtestének egyik résztét alkotta Vasvári Bánffyhunyadon táborozó csapata. Az ő serege zárta volna le azt a kört, amelyikkel Bem körül akarta fogni a felkelőket. A korábban megkapott parancs szerint elindult Marisel felé, ahol a Gyaluból elindult hadoszloppal kellett volna egyesülnie, s ahol ekkor már az ellenség táborozott. 

Vasvári súlyos beteg volt. Többhónapos láztól legyengülve érkezett meg Bánffyhunyadra. Barátai és tisztjei kérték, hogy maradjon a városban, de ő nem akart elszakadni a seregtől. A vezénylést átadta Buzgó nevű tisztjének s ment a sereggel a havasok közé, utolsó útjára.