Állandó

Vasvári Pál Emlékkiállítás

Vasvári (Fejér) Pál emlékét sok intézmény őrzi határon innen és túl, emlékhelyei vannak Kőrösfőn és Nyírvasváriban. Itt volt az ideje, hogy szülő falujában is kézzel foghatóan megemlékezzenek a Tiszabűd szülöttéről, Fejér Pálról. Az emlékszoba megtekintése során ne várja a látogató, hogy Vasvári Pál bölcsőjével, íróasztalával vagy tintatartójával találkozik, hiszen a rövid, de annál tartalmasabb életet élt 23 éves fiatal hagyatéka nem ezekben a lélektelen tárgyakban, hanem abban a szellemiségben fogható meg, melyről a történelemkönyvek is írnak.

Szabadság vágya, korát meghazudtoló gondolkodásmódja írásaiban öltött testet, melyeket az Országos Levéltárban őriznek. Koráról és életéről írásainak másolatai és korabeli cikkek, illetve eredeti fegyverek tanúskodnak. A múzeum gyűjteményében található a Gábor Áron által 1849-ben öntött viharágyú, és egy településünkre vándorolt patikus, Lukács Ferenc édesapjának, a szabadságharcos Lukács Dénesnek a kelengyeládája, melyben a szájhagyomány szerint a Szent Koronát menekítették a kormány költöztetése során, 1848 végén.

1843-ban, 17 évesen beiratkozott a pesti egyetemre, ahol bölcsész szakon történelmet és természettant hallgatott. Idővel Horvát István tanár úr hatására a történelemnek szentelte magát. A latin mellet megtanul franciául és németül. Kiemelkedő tehetségére felfigyelnek társai, az egyetemi ifjúsági mozgalom vezetőjének kezdik tekinteni. Mindeközben, hogy eltartsa magát, házitanító a Hepesváry családnál. Első tanulmánya 1846-ban jelent meg, 20 éves volt ekkor. Ettől kezdve az Életképeknek és a Pesti Divatlapnak a cikkírója.

Történetírói munkássága és ifjúsági mozgalmi tevékenysége megnyitotta előtte a kaput az Ifjú Magyarország baráti és politikai köréhez, akik a későbbi márciusi ifjak vezérkara volt. 21 évesen elszegődik a Teleki Blanka által létrehozott leányneveldébe, ahol magyar nyelvet és történelmet tanít.

Az 1848. március 15-i eseményeken vállalt tettei miatt Vasvári Pál a kibontakozó forradalom egyik vezéralakja is lett. A kormány olyan helyen adott engedélyt Vasvárinak szabadcsapat toborzására, ahonnan már java újoncait régen kiválogatta. De Vasvári nem csüggedt. 1849 elején bejárta Bihar, Szatmár és Szabolcs megyét s néhány hét alatt felállította a Rákóczi-szabadcsapatot. Elméletileg is foglalkozott a katonai tudományokkal. Elsajátította a csapatszolgálat szabályait. Végigolvasott egy sereg hadtörténeti tanulmányt, vaskos könyveket, katonai emlékiratokat, tanulmányozta a harcászat alapelveit. A kormány érdemei elismeréséül századossá, majd rövidesen őrnaggyá léptette elő.

Bem felszabadító hadtestének egyik résztét alkotta Vasvári Bánffyhunyadon táborozó csapata. Az ő serege zárta volna le azt a kört, amelyikkel Bem körül akarta fogni a felkelőket. A korábban megkapott parancs szerint elindult Marisel felé, ahol a Gyaluból elindult hadoszloppal kellett volna egyesülnie, s ahol ekkor már az ellenség táborozott. 

Vasvári súlyos beteg volt. Többhónapos láztól legyengülve érkezett meg Bánffyhunyadra. Barátai és tisztjei kérték, hogy maradjon a városban, de ő nem akart elszakadni a seregtől. A vezénylést átadta Buzgó nevű tisztjének s ment a sereggel a havasok közé, utolsó útjára.